Sziasztok! Nagyon sajnálom, de az utóbbi napokban sajnos nem sikerült
írnom a naplóm. Fáradt voltam, nagyon sokat tanultam az új dalszövegeket, és rengeteg
minden történt. Úgy gondoltam, most több dolgot is összefoglalok nektek, hisz
így legalább hosszú lesz a rész nektek, tartalom lesz bőven, és én is tudtam
pihenni kicsit. Remélem élvezni fogjátok.
Kedd reggel arra
ébredtem, hogy csörög az órám. A szokásos keltés. Nagyon utáltam, hogy erre a
hangra kell kelnem minden egyes nap, de a csörgés előtt lehetetlen felkelni.
Izgatott voltam kicsit, hiszen ma Castiellel megvesszük a gitárom!
Gyorsan összepakoltam
a táskám, megetettem Sofie-t, és elindultam. Végig mentem az iskoláig. Mikor
elmentem a parkban lévő pad előtt, eszembe jutott a tegnap este. Szegény
Nataniel... Nagyon kibuktam, és mindent ő kapott meg. De ami utána történt....
Na jó, nem szabad itt leragadnom, tovább kell mennem. Nem szabad ma késni.
Mikor beértem az
iskolába, Nataniel egy széles mosollyal üdvözölt a teremben. Visszaköszöntem
neki, de láttam rajta, valami baj van.
- Persze! Akár most
is, csak lerakom a táskám.
- Rendben, kint
várlak.
Nataniel kiindult a
teremből, én meg sietve odaléptem a padomhoz. Mikor leraktam a táskám, Rosaly
kíváncsian bámult rám.
- Hát veletek mi
történt? Van egy olyan érzésem, tegnap rossz ötlet volt kihagyni a
beszélgetést. Ma órán mindent elmondasz. Oki?
- Persze, Ros. Minden
részletet.
Gyorsan kiindultam,
nehogy sokat várjon. A falnak dőlve nézett rám Nataniel.
- Gyors voltál.
Figyelj... Ki tudnánk menni az udvarra? Nem nagyon szeretnék erről mások előtt
beszélni.
- Persze, menjünk.
Nagyon megijedtem,
vajon miről lehet szó, ha ennyire személyes. Hiába gondolkoztam, semmi értelmes
nem jutott eszembe.
Mikor kimentünk, Nataniel
elvitt egészen a kertész klub mini üvegházáig, ott pedig megállt szemben velem.
- Maya... A bálról
lenne szó.
- Igen?
- Én... nagyon sajnálom,
ami történt, de nem mehetek veled mégsem a bálba. Senkivel sem mehetek. Sajnos
apám mást tervezett nekem aznapra. Amolyan családi program.
- Ohh... Hát,
megértem. Semmi gond, ne aggódj.
- Akkor jó. Nem
akartam, hogy esetleg megbántódj vagy valami. De biztos felkér majd más is.
- Persze, valakivel
csak tudok menni. Azért köszi, hogy gondoltál rám. Ne aggódj, nem bántódtam meg
emiatt.
- Nagyon örülök neki.
Viszont mennem kell. Óra előtt még pár lapot el kell rendeznem.
- Rendben. Szia.
Elköszönt egy nagy
mosoly kíséretében, majd futva távozott.
Nem azt mondom, hogy
mindenképp vele akartam menni, de azért ez picit meglepett. Nagyon el akartam
menni a bálba, viszont egyedül nem fogok. De így kivel mehetnék? Elindultam be
a terembe, hogy minél hamarabb kezdhessek Ros-nak mesélni, de egészen addig,
amíg beértem, senki sem jutott eszembe. Vajon kivel tudnék menni?
Mikor beléptem a
terembe, Castiel egyből megszólított.
- Hé, kislány. Tegnap
minden rendben volt?
- Igen, Cassy. Minden
rendben. - Eleresztettem egy halvány mosolyt.
- Jah, látom. Mintha
meghalt volna a nagymamád. Na mindegy, nem az én dolgom. Majd suli után az
udvaron találkozunk.
- Rendben. Köszönöm,
Castiel.
Cassy nevetve
elsétált. Leültem Ros mellé, és ő egyből látta, hogy valami baj van.
- Mi történt? Nat megbántott?
- Nem, dehogy. Nem
bántott meg. Csak tudod...
Elmeséltem neki
mindent. Az összeeséstől kezdve, az ölelésig mindent elmondtam. Meg a mai
dolgokat is.
- Szóval mégis Nat
bántott meg. - Ros nagyon durcás szemekkel nézett rám. Mintha hazudtam volna
neki.
- Nem, nem
megbántott. Csak annyira örültem, hogy lesz kivel mennem, aztán mégse.
- Ne aggódj,
összeszedünk neked valakit. Mindenképp lesz kivel menned.
- Te kivel mész?
- Lysanderrel. A
barátom sajnos nem ér rá eljönni, mert dolga van a boltjában. Meg amúgy se
nézik jó szemmel a külsősöket. Beengedik őket, de nem örülnek nekik. Meg aki
nem itteni diák, annak fizetnie kell a belépőért.
- Értem. Hát, akkor
fogalmam nincs, mi lesz velem. Lehet, hogy egyedül kell mennem.
- Azt már nem!
Egyedül biztos, hogy nem mész. Amíg a barátnőm vagy, nem mehetsz egyedül a
sulis bálba. Összeszedek neked valakit.
- Hát jó. Rád bízom
magam.
- Viszont... Ha
családi program miatt nem jön Nat, akkor Amber sem jön! Hisz Amber a húga.
- Tényleg? Nem is
tudtam. Wow. Hát, te úgyis utálod, ez csak jó lehet.
- Igen. Szemét ki
dög, az biztos. Végre máshol rontja majd a levegőt.
- Rosaly, megtenné
kérem, hogy csendben marad? Az óra már rég elkezdődött!
Ros gyorsan elnézést
kért, majd egy fél percre egyenesen bámult a tanár képébe, mintha figyelne.
Aztán tovább beszélgettünk, kik a jelöltek. Végül arra jutottunk, hogy senki
olyat nem ismerek, akivel el tudnék menni. Hát, így jártam. Kénytelen leszek
egyedül menni...
Tulajdonképpen az
egész napom arról szólt, hogy Ros különböző felsőbb évesekkel ismertetett meg,
hátha valakivel el tudnék menni. De vagy már foglalt volt, vagy Ros szerint
mégse illik hozzám. Igazából, egyikkel se lettem volna hajlandó elmenni. Inkább
egyedül, mint egy ismeretlennel.
A nap végén kimentem
az udvarra, hogy ott várjam Castielt. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem várat
sokáig. Mondjuk, örülhetek, hogy egyáltalán elkísér.
- Mivan kislány,
elvesztél?
- Cassy! Már azt
hittem, elfelejtetted.
Szép lassan
kiballagott az iskolából, majd mikor mellém ért, megpaskolta a fejem.
- Nyugi, kislány, nem
felejtettelek el. Nehéz lenne, végre hasznossá akarod tenni magad. Na,
mehetünk?
Bólintottam egyet,
majd elindultunk. Odafele Castiel kikérdezett, hogy mégis milyen gitárt akarok.
Mikor kiderítette, miben gondolkoztam, megállított.
- Kislány... Remélem
tudod, hogy a Gibson milyen árkategória. Honnan szerzel te arra pénzt? Nem is
biztos, hogy olyan, amilyet te akarsz, van a boltban. Ez nem kezdőknek való
gitár. Nagyon nem.
- Igazából... anyuék
nyitottak nekem egy bankkártyát első osztály elején. Azóta minden hónapban
tettek rá valamennyit. Aztán tegnap elmondtam anyunak, hogy szeretnék venni
magamnak egy gitárt, ők pedig apuval utaltak valamennyit, hogy biztosan elég
legyen. Rengeteg mindent adtak el a régi felszerelésemből, úgyhogy most
próbálnak kicsit kárpótolni. Meg, sok versenyt megnyertem, és a nyeremény
többször pénzjutalom volt, amit anyuék egyből a kártyámra utaltak. Rendszerint
annyi, amennyi elég egy negyed Gibson gitárra. Szóval, telni fog rá. A másik
meg, hidd el, nagyon nem vagyok kezdő. Régen egészen jó voltam benne, csak már
kicsit elfelejtettem.
- Szóval te ilyen
gazdag csitri vagy, mi?
- Ha ki tudtunk menni
Japánba több mint 3 hónapra, és nem nagyon kellett rá spórolnunk, akkor
sejtheted. Apum a helyi vezetője a plázának, és mielőtt idejöttünk, egy másik,
nagyobb plázában csinálta ugyanezt.
- Akkor vetetek veled
magamnak is egy gitárt! Ha már úgyis telik rá.
- Lehet, hogy van
pénzünk, de nem költünk fölöslegesen. Azért vannak határok. Na meg, nekem csak
annyi van a kártyámon, amennyi most az én gitáromra kell. Meg a kiegészítőkre.
- Hát jó. Reménykedj
kislány, hogy van ilyen a boltban. Ha nincs, akkor kénytelen leszel
középkategóriás gitárt venni. Vagy legrosszabb esetben, egy normál embernek
valót!
Kiérződött hangjából
a gúny, de megértem. Elvégre, tényleg egy gazdag csitrinek tűnhetek a szemében.
Nagyon drága egy olyan gitár. Viszont már hiányzik, hogy játszhassak rajta...
Az előző gitárom is Gibson volt, az SG szériákból, és imádtam.
Nagyjából 1-2 perc
séta után végre beértünk a hangszerkereskedésbe. Egyből a pulthoz mentünk.
Minek keresgéljek, inkább az elején tudjam, ha nincs.
- Jó napot! Tudok
valamiben segíteni?
- Igen. A 2016-os
Gibson SG Special T nevű gitárt szeretném megtudni, hogy itt árulják-e. Ha
esetleg lehet választani, akkor a Cherry változatát szeretném.
- Ohh, látom, eléggé
határozott a választását illetően. Sajnos a Gibsonnak nagyon kevés fajtáját
forgalmazzuk. De az SG, a Firebird és a Les Paul gitárok többnyire itt vannak.
Magának nagy eséllyel szerencséje lesz.
Hátrakísért minket az
eladó a gitárokhoz, majd elkezdett keresgélni.
- Tessék csak
idejönni, Kisasszony. Ez lenne az.
Felemelt egy gyönyörű
vörös gitárt. Igen, ez az. Még a színe is az, amit kértem.
- Kipróbálhatom?
- Persze. De nagyon
vigyázzon rá, mert ha baja lesz, magának kell kifizetnie.
Átvettem tőle a
gitárt. Már az érintése is tükrözte, hogy milyen tökéletes gitárról van szó.
Megéri az árát.
- Szeretném, ha a
raktárból kihozna nekem egy újat. Megveszem.
- Kisasszony, itt van
alatta másik kettő, nem hinném, hogy ki kéne hoznom egy újat.
- Azt mondta, hozz
egyet. Szóval te fogod magad, és hozol. - Castiel elég idegesen szólt rá az
eladó csávóra.
- Figyeljen, amiket
ide kirakott, azok nekem nem kellenek. Mikor megkérdeztem, kipróbálhatom-e,
egyből belement, vagyis bárki játszhatott már ezen előttem. Kezdők is, bénák
is. Vagyis ez egy teljesen elhangolt, helyenként akár sérült darab. Szeretnék a
raktárból egyet. Nem hiszem, hogy ha egy ilyen árú dologért fizetek, ez ilyen
nagy dolog lenne.
Az eladó szinte
megsértődött, amikor ezt kimondtam, de bement a raktárba.
- Köszönöm, Cassy. Ha
nem lennél itt, valószínűleg nem kapom meg, amit akarok.
- Miből gondolod?
- Sose hoznak a raktárból.
Mindig megpróbálkozom drágább dolgoknál, de azt mondják majdnem mindig, hogy
örüljek, egyáltalán van az az áru, nem vesznek elő semmit miattam a raktárból.
- Hát, akkor jó, hogy
jöttem. Nekem mindig előhoznak. Egyébként mit akarsz még venni hozzá?
- Egy kemény tokot,
húrokat, állványt, húrtisztítót és egy saját mikrofont otthonra.
- Maya... Belegondoltál,
ez mennyibe fog kerülni neked?
- Igen, sajnos.
Nagyon drága, de mindent meg akarok venni, amire szükségem lesz a gitározáshoz.
Ha ennyire drága, sajnos ez van. Nincs mit tenni, meg kell vennem.
- Ahj, te lány...
Segítek összeszedni. Minimum a középkategória?
- Minden jó ezekből,
amit te jónak ítélsz meg. Köszönöm, hogy segítesz.
Castiel elkezdett
keresgélni, én pedig vártam a gitárom. Nagyjából 5 percet kellett várnom, mire
kiért a csávó egy tökéletesen becsomagolt gitárral.
- Köszönöm.
- Vigyázzon rá.
Értékes darab. Lesz még valami, vagy csak a gitár?
- Még összeszedek pár
dolgot, de köszönöm, ahhoz már nem kell segítség.
Ahogy ezt meghallotta,
szó nélkül eltűnt. Nem tudom, miért ilyen hatalmas dolog bemenni a raktárba egy
gitárért. Sérültért nem fogok kifizetni 270ezret. Igen, ennyibe kerül egy ilyen
gitár, és ez nagyon jó ár érte.
Odamentem a gitárral
Castielhez, akinek a kezében már ott volt a kosár, benne pedig az állvány, a
húrtisztító és a húrok.
- Cassy, nagyon
gyorsan haladsz! Én azt se tudom, mi hol van.
- Ez az előnye annak,
ha mindig ide jársz vásárolni. Kislány, én is gitározok, elfelejtetted? Mindig
itt veszem meg hozzá a cuccokat.
- Jogos. Már csak a
tok és a mikrofon kell, igaz?
- Igen. Keressünk
előbb tokot.
Castiel odakísért a
tokokhoz. Rengeteg volt, még szerencse, hogy rendszerezve voltak. Megkerestem
az SG szériához tartozó tokot. Mivel eredeti, márkás, ezért nagyon drága volt,
viszont megérte. Ez minőségi, és biztos, hogy tökéletesen tartani fogja a
gitáromat. Egyből bele is raktam, hogy ne csak úgy magába kelljen tartanom.
- Maya, ugye tudod,
hogy már csak a gitár meg a tok egyben milyen sok?
- Igen, tudom.
Sajnos ez van.
- Barom. Mehetünk a mikrofonokhoz? Egyáltalán tudod, milyet akarsz?
- Igen, megvan a pontos típus, de megnézem, mik vannak.
Odakísért a megfelelő
polcokhoz. Mindegyik gyönyörű volt, és brutál minőség volt a legtöbb. De már
nem akartam olyan sokat költeni. Még szerencse, hogy a gitárkombó megmaradt.
Azt anyuék úgy döntöttek, megtartják nekem emlékbe, de most majd használatba
veszem.
Végül a választás egy
Behringer XM 8500 Ultravoice nevű mikrofonra esett. Gyönyörű, és egészen jó.
Odamentünk Castiellel
a pénztárhoz, és fizettünk. A végösszeget kimondani is rossz, olyan sok.
- Na, mehetünk?
- Cassy... Haza
tudnál kísérni? Nem tudok egyedül ennyi cuccot cipelni. A kisebb dolgokat bele
tudom rakni a tokba, de az iskolatáskámat is vinnem kell, meg a tok a hátamon,
és a mikrofon dobozával, meg az állvánnyal már nem tudok mit kezdeni.
- Mit érek én ezzel?
- Utána meghívlak
valamire. Mondjuk elmegyünk mekizni. Ma úgysincs kedvem főzni magamra.
- Áll az alku.
Castiel felemelte a
mikrofonom és az állványt, majd elvette a táskám, és a hátára vette.
- Nehogy nekem eless
most, még a végén el kell vinnem a kórházba. Akkor pedig mikor kapom meg a Big
Mac-em, és a kólám?
- Ne aggódj! -
nevettem el magam. - Nem lesz bajom, még ma megkapod az ebéded.
- Legyen is így.
Hazafele Cassy
végigkérdezett a versenyeimről, meg tulajdonképpen az egész gitáros
karrieremről. Miután mindent megtudott, ami érdekelte, végre válaszolt a
kérdéseimre. Megtudtam, hogy elég régóta gitározik, nem véletlenül ilyen jó.
Meg végig mesélte nekem a teljes banda-történetet. Ezt valószínűleg megosztom
majd veletek egy külön bejegyzésben. Mire a végére ért, a házunkhoz értünk.
- Itt vagyunk, Cassy. Gyere, vigyük be a cuccokat.
Castiel nem siette el
a dolgokat, szép lassan odasétált az ajtóhoz. Mikor bementünk, láttam rajta,
azért tetszik ez neki.
Felvittem a lépcsőn,
egészen a szobámig.
- Csodálom, hogy a
szüleid engednek téged ilyen kicsi lyukban éni. Belehalnék, ha csak ekkora
szobám lenne.
- Befejeznéd a
cikizést, és leraknád kérlek a cuccaimat?
- Hova szeretnéd? -
kinyújtotta a nyelvét. Mint valami kisgyerek, esküszöm...
- Az ágyamon jó lesz.
- Máris, Hercegnő.
- Cassy, mostmár
tényleg elég lesz. Nem veszek neked kaját, ha így folytatod!
- Jólvan na.
Megérdemelsz egy kis szivatást, ha már egész nap ugráltattál. Egyébként, azt
mondtad, jól gitározol. Mutasd meg.
- Azt mondtam, hogy jól
gitároztam. De már nem. Nagyon régen játszottam utoljára. Szinte semmire sem
emlékszem. Majd lassacskán előjön, de nem előtted szeretném újra kipróbálni.
- Mivan, félsz,
kislány?
Tudta, mit kell
mondania, hogy rávegyen. Annyira egyértelműen csinálta, mégis sikerült.
- Ülj be a
babzsákfotelbe, és figyelj. Megpróbálom. De nem garantálom, hogy ezután is
fogsz hallani.
- Annyira csak nem
rossz. Ha mégis, akkor elveszem a gitárt, és neked adom az enyém.
Erre vágtam egy
grimaszt, ami miatt Cassy kinevetett. Leültem az ágyamra, majd kivettem a
tokból a gitárt. Régen tartottam a kezemben, de még mindig emlékszem egy-két
egyszerűbb dallamra. Annyira gyönyörű ez a gitár, ráadásul könnyű, és
viszonylag kicsi a húrok közti távolság. Leraktam az ágyra, majd összeszedtem a
gitárkombót, meg a kábelt, meg minden kis cuccot, ami az elektromos gitár szép
hangjához kell. Castiel kivárta, amíg behangolom a gitárt, habár néha elnevette
magát, amikor majdnem elrontottam. Aztán mikor minden kész volt, elkezdtem erőt
gyűjteni. Felnéztem, és láttam, ahogy Castiel figyelt. Mélyen a szemébe néztem.
Mintha kíváncsi lett volna arra, mit fogok játszani. Hiszen se kottám, se
semmi. Nem várattam sokáig, felvettem a kezembe a gitárt, majd elkezdtem
gyakorolgatni az akkordokat. Nagyjából mentek, de már azért nincs meg minden.
Kiestem a gyakorlatból, nincs mit tenni, újratanulom az egészet.
- Na, ennyi telik
tőled, kislány? Azt hittem, legalább egy dallamot kapok.
- Mindjárt kapsz.
Csak nézem, mire vagyok képes.
Még próbálgattam pár
akkordot, aztán elegem lett. Nem lehet, hogy csak ennyire vagyok képes.
Elkezdtem játszani. Az egyik kedvenc dallamom volt, régebben imádtam,
így könnyen megmaradt bennem. Szinte gond nélkül el tudtam játszani. Habár,
közel nem volt olyan szép, mint régebben, de minden hangot eltaláltam. A
végénél felnéztem. Castiel még mindig engem nézett, ami kezdett kicsit
zavarbaejtő lenni.
- Na? Mit gondolsz?
- Hány éve nem
játszottál?
- Nagyjából kettő-két
és fél éve. Ha jól emlékszem.
- Talán használható
leszel. Ha gyorsan mindent felelevenítesz, akkor megengedem, hogy gitározz a
bandába. El kell ismernem, annyira nem volt rossz.
- Ezt tőled bóknak
veszem. Na de akkor, mehetünk enni? Vagy már nem akarsz?
- Majd holnap próba
előtt veszel nekem sült krumplit a büfében, és akkor lerendezted a mait.
- Biztos? Ennyi elég
érte?
- Ja. Csak aztán tanulj meg nagyon gitározni. Jó lenne, ha nem csak nekem kéne. Szeretem a duetteket.
- Rendben. Mindenképp sietni fogok.
- Hajrá, kislány.
A mondata végén
rámkacsintott. Ezt a mozdulatát nem tudtam mostanáig se kiverni a fejemből.
Annyira... jól nézett ki. Illett hozzá.
Még kikísértem, aztán
bevonultam a szobámba. Elkezdtem újratanulni az akkordokat, de nem sok mindent
kellett csinálnom. Tulajdonképpen mindegyikre emlékeztem, csak egy kis
felelevenítés kellett hozzá. Este pedig tovább gyakoroltam a dalokat, de már
próbálgattam gitáraláfestéssel. Nem kell sok hozzá, hogy visszahozzam magam egy
alap szintre, de a verseny szintig rengeteg munka van. 11 körül elmentem
lefeküdni. Hamarabb kellett volna, de a házi, meg a gyakorlás, meg az éneklés
elvette az időm. Meg elég későn értem haza, úgyhogy ez várható volt.
Éjjel alig aludtam,
annyira vártam a másnapi próbát.
~Szerda~
Huh, nem is tudom,
hol kezdjem.
Szerintem a reggelem
kihagyom, teljesen szokásos reggel volt. Nagyon izgultam a próba miatt, de
azért már annyira nem, mint hétfőn.
Bent a suliban az
első ember, akihez mentem Ros volt.
- Szia! Mi volt veled
tegnap, Ros? Mit csináltál? Nem értelek el egész este! Mesélj.
- Szia, Maya. Hát,
igazából... Gyere, majd a fánál elmesélem. Nem akarom, hogy más is meghallja.
Ros berángatott a fa
alá. Közel jött hozzám és szinte suttogva kezdett mesélni.
- Egész este
keresgéltem, hogy melyik ismerősömmel tudnál elmenni a bálba. Külsős, de
egészen jól néz ki, és jófej is. Már beleegyezett, és készül rá. Sportos,
kockahasa van, fekete rövid haj, az egyetlen baj az arcával van. Meg azzal,
hogy alacsony. De nem lesz gáz, majd kicsit átlátszó inget adunk rá, és akkor
jó fog kinézni...
- Ros.
- ...és hogyha meg
tudod vele beszélni, akkor akár össze is öltözhettek! Nagyon jó lesz. Tényleg.
Egyébként mit akartál mondani?
- Nem fogok vele
menni. Vagy olyannal megyek, akit ismerek, vagy nem megyek. Köszönöm, hogy
gondoltál rám, de nem.
- De Maya! Ezt nem te
döntöd el. Tudod mit? Ha holnapig találsz valakit, lemondom. De ha nem, akkor
vele kell menned.
- De nem akarok!
Viszont esélyem nincs ellened, mi? Jó, oki. Találok valakit.
- Áll az alku! Most
akkor te beszélj. Mi volt tegnap? Mindent kaptál?
- Igen! Nagyon jó
volt Cassy-vel vásárolni. Mindennek tudta, hol a helye, és segített az eladóval
is. Sőt, még haza is kísért. Nagyon jófej volt.
- Ez nem egy tipikus
Castiel leírás. De oki. Bent részletesen elmesélsz mindent, rendben?
Természetesen igent
mondtam. Nagyon nem örültem ennek, hogy Ros beszervezett nekem valakit. Ha
megyek, olyannal szeretnék, akit ismerek. De eddig ennek a srácnak a neve sincs
meg. Igazából, csak azt tudom, hogyan néz ki, és semmi mást.
Bementünk a terembe.
Már mindenki bent ült, és tanult, pakolt, vagy valami. Én a kottákat szedtem
elő, és átnéztem mindet. Próbáltam fejben elképzelni, melyik húrokat hogyan
kell fogni, és próbáltam fejben énekelni a dalokat. Ma még egyértelműen nem
hoztam a gitárom. Minek hoztam volna? Tegnap vettem csak meg, majd akkor hozom
próbára, hogyha visszatornázom magam valamennyire. Az pedig még jó messze van.
Igazából a nap suli
része eseménytelenül telt, úgyhogy azt át is ugranám. Aztán jött a próba. Ma
hamarabb kezdtük, mert elmaradt az utolsó óránk.
- Na, milyen a
gitárod, Maya?
- Nagyon jó! Kezdenek
visszajönni az emlékek.
- Annak örülök. Jó lesz a bandába még egy gitár, jót fog tenni a hangzásnak.
- Megtanultál párat,
kislány?
- Még szép.
Gyakoroltam bőven.
- Akkor kezdjük.
Bele kezdtünk a Ha
tudnád című számba, és nagyjából a feléig jutottunk, amikor valaki benyitott.
- Mi ez a nagy
hangzavar?!
- Igazgatónő? -
szinte egyszerre kérdeztük mindhárman.
- Már megint maguk?
Úgy látom, egy új tagot is beszereztek.
- Igen, Diri néni.
Szeretne minket meghallgatni?
- Ch.. Már csak az
kéne. Nem az én stílusom a maguk zenéje. Viszont kerestem magát, Castiel.
- Igen? Már
hiányoztam, igaz? Terveztem, hogy valamikor beugrok.
- Hagyja már abba a
viccelődést! Komoly dolog lenne. - Az igazgatónő bejött, és leült az egyik
fotelre. - A bálról lenne szó. Arra gondoltunk a tantestülettel, hogy esetleg
maguk is felléphetnének egy fél órás blokkban. Amolyan meglepetésvendégként a
végén. Persze csak ha akarnak.
Láttam Cassy-n, hogy
tetszik neki az ötlet. Lys pedig... Az ő arcán sose látszik semmi.
- Ez nekünk miért
lenne jó? Ráadásul, hiányzik egy tagunk.
- Oldják meg
valahogy. Ha akarják, következő hétfőre kérem a választ. Ha nem jönnek,
automatikusan elutasítják.
Ezzel kiviharzott a
teremből.
- Hát, ez szívás. Van
egy jó lehetőségünk, de dobos nélkül ezt buktuk.
- De ti dobos nélkül
is jól szóltok!
- Mert még csak olyat
hallottál, ami lassabb, és elég hozzá egy gitár. De minden számhoz jár egy dob
is. Meg is vannak a kották, csak dobos nincs.
- Ez nem fog
összejönni, kislány. Ez van.
- Ha...
- Hmm? Van valami
ötleted, Maya?
- Ha Nataniel
dobolna? Ha jól hallottam, ő régebben dobolt a bandában.
- Szó se lehet róla.
A DÖK-ös maradjon csak a papírmunkánál. Nincs rá szükségünk.
- De vele fel tudnánk
lépni!
- Azt mondtam, hogy
nem! Fogd fel, oké? Nem vagyok hajlandó vele együtt játszani.
- Cassy...
- Castiel, talán át
kéne gondolnod. Nataniel csak a bálig járna be a próbákra.
- Nem, Lys... Mégse
fog összejönni. Nat nem jön a bálba. Fenébe, elfelejtettem! Ő kizárva. Van egy
nagyon jó dobos haverom, de sajnos messze lakik.
- Ismeretleneket
amúgy se veszünk be a bandába. Fogadd el kislány. Nem lépünk fel dobos nélkül.
Márpedig nincs dobosunk. Ez van.
- Oki, értem. Akkor
nem megyek a bálba. Hurrá. Pedig volt egy kis reményem.
- Miért nem mész a
bálba?
- Mert. Nincs kivel.
Egyedül meg nem buli.
- Sajnálom... Én már
elígérkeztem Rosaly-nak.
- Igen, tudom.
- Ne nézz így rám,
Lys. Nem megyek bálba. Te is tudod nagyon jól, hogy nem az én stílusom.
- Castiel...
- Nem kell, Lys.
Hagyd. Nem erőltetem rá magam senkire. Cassy-t amúgy is nehéz elképzelni egy
bálban, én pedig táncolni is akarok.
- Esélytelen. Én nem
megyek, az biztos.
- Pedig Maya, hidd
el, Castiel jó táncos. Láttam már párszor, és nagyon jól csinálja.
- Hát, már úgyis
mindegy.
- Hagyjuk inkább, jó?
Menjünk vissza a gyakorláshoz.
Órákig csak
próbáltunk és próbáltunk. Így, dobos nélkül nincs sok értelme. Aztán eszembe
jutott valami.
Egészen a próba
végéig vártam. Amikor elkezdtek pakolni, volt egy perc, amíg Castiel messzebb
ment tőlünk.
- Lys. Kérhetek egy
szívességet?
- Mi lenne az, Maya?
- A dobos kottákat
oda tudnád adni nekem? Lehet, hogy tudok valakit szerezni.
- Most nincs nálam.
Ha elküldöm neked email-ben, az jó?
- Persze. De
Cassy-nek ne mondd el, oké?
Beleegyezett, aztán
már hallottuk is Castiel lépteit. Jött vissza. Miután mindent elpakoltunk,
elbúcsúztunk egymástól, és hazamentünk.
Otthon első dolgom
volt megnézni, megjöttek-e a kották, és láss csodát, igen! Egyből továbbítottam
a képeket a következő üzenettel:
"Szia Max!
Kéne egy kis
segítség. Tudom, sok a dolgod meg minden, de ha van egy kis szabadidőd, ezeket
felvennéd nekem? Nincs dobosunk még, de fellépésre kellene. A legjobb az lenne,
ha el tudnál jönni a fellépésre játszani, de az gondolom lehetetlen.
Mindenesetre remélem, ez megoldható.
Természetesen nem
ingyen, ahogy azt tőlem megszokhattad ;)
Ha legközelebb
találkozunk, meghívlak valamire.
Előre is köszi.
Xoxo,
Maya."
Nagyon reméltem, hogy
gyorsan tud válaszolni. Nagyon jó barátom volt nulladikban, de sajnos azóta
csak ritkán tudtunk összefutni. Túl ritkán. Imádtam a stílusát, kicsit olyan
rockeres. Elővettem a gitárom. Annyira gyönyörű, mind
hangzásban, mind kinézetben. Szinte elvarázsolt. Addig gyakoroltam rajta, amíg
már úgy éreztem, menne ez énekkel együtt, és életemben először egyszerre
énekeltem és gitároztam. Ráadásul hibátlanul. A telefonom pittyegésére figyeltem
csak fel a zenélésből.
Jött egy email.
Azonnal megnyitottam, és belenéztem. Max írt. Jó gyorsan válaszolt, erre nem
számítottam.
"Hali Maya!
Ahogy megláttam, hogy
kaptam tőled valamit, sejtettem, hogy segítség kell. Majdnem mindig csak
ilyenkor keresel.
Átnéztem párat, jó
dallamok. Megcsinálom. Megtanulom, aztán felveszem neked mind. Csak annyi kell ahhoz, hogy ott legyek, hogy fizessétek a dobszerkóm szállítását, meg az én odajutásomat. Meg ugye a visszaút. Az igazolást meg simán megoldom én is.
Sokkal jobban mutatna, ha ott ülnék, csak az tényleg nehezebb, meg drágább neked.
De tied a döntés, nekem aztán mindegy. Viszont, több kell nekem egy meghívásnál
ezért. El kell mesélned, milyen a banda, mert gyökereknek nem segítek. Mondjuk
kétlem, hogy olyanokkal összeállnál. Várlak skype-on. Egész este beszélni
fogunk. Ennyivel jössz nekem.
Max"
Yaaay! Ezek szerint
megcsinálja. Egyből nyitottam a skype-ot, és láttam, hogy fenn van. Felhívtam.
- Szia Max!
- Hali Maya! Wow, mi
lett a hajaddal? A rózsaszín jobban állt. A koncertre fesd vissza.
- Gonosz vagy.
Szerintem nagyon is jó ez így.
- Vagy legyen a
természetes hajszíned. Azt ritkán látni, de jól néz ki.
- Aha, persze. Nem
kell, jó ez így. Mondjuk még ki tudja mi lesz.
- Na mesélj, mi
történt veled? Mi van a bandával? Hány fős? Hogy csatlakoztál? Mindent tudni
akarok.
- Huh, hát, velem
együtt hárman vagyunk. Castiel basszusgitározik. Folyton beszólogat, de látni,
hogy nem gondolja komolyan. Lysander énekel, és ő szerzi a zenéket, meg írja a
dalszövegeket. Kicsit csendes, de egyébként nagyon jófej. Aztán vagyok én.
Énekelek, egyelőre leginkább háttérénekesként, meg elektromos gitárral nyomulok
majd a koncerten. Tegnap vettem meg Castiellel, elkísért a boltba.
- Megint van gitárod?
Na, muti.
Odavittem a
kamerához, hogy jól lássa.
- Gibson SG 2016 Special
T Cherry. Élő nagyságban, a kezemben. Irigykedsz, mi?
- Nehogy azt hidd! Én
és a gitárok. Ezen csak annyit látok, hogy rohadt jól néz ki, semmi több. Meg
jó a színe.
- Majd megmutatom,
hogy szól.
Nagyjából hajnali
1-ig beszélgettünk. Tudtam, pihennem kéne, de nem voltam rá képes. Sehogyan sem
ment. Túl jó barátom Max, és egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle.
Végül, mikor
sikerült, gyorsan elmentem lezuhanyozni, és lefeküdtem.
~Csütörtök~
Igazából ezt a napot
szinte ki is hagynám. Semmi érdekes nem történt, csak egész nap gondolkoztam,
hogy hogyan mondjam majd el Castielnek, amit csináltam. Elvégre, ő
kijelentette, hogy idegenekkel nem akar játszani. Márpedig ez egy jó lehetőség
lenne nekik. Nekünk.
~Péntek~
Elhatároztam magam. A
mai próbán megemlítem Max-et, és megkérdezem, hogy elhívjam-e, vagy csak vegye
fel a dallamokat. Muszáj. Remélem Castiel megértő lesz.
Az egész délelőttből
annyira emlékszem, hogy minimum negyven különböző szituációra találtam ki a
válaszomat, és az érvelésemet. Aztán jött a próba. Görcsben állt a gyomrom,
pedig csak annyiról volt szó, hogy megkérdezek valamit.
Mikor beléptem a
pincébe, már majdnem minden össze volt rakva.
- Késtél, kislány.
- Bocs, Cassy, ettem.
Lys kérdőn nézett
rám. Látta az arcomon, hogy valami nincs rendben.
- Srácok, le tudunk
ülni kicsit? Valamit szeretnék megbeszélni veletek.
- Mivan, ki akarsz
lépni, vagy mi? Elég komolynak látszol.
Castiel a gúnyos
mosoly ellenére lejött, és leült a fotelre. Lys is minden szó nélkül tette,
amit kértem.
Végül én is leültem.
- Gondolkoztam.
- Már rosszul
kezdődik…
- Cassy. Hallgass
végig, kérlek.
- Jó-jó, figyelek.
- Szóval. Még tegnap
előtt próba alatt gondolkoztam, és mint azt Lys is tudja, elkértem a dobhoz a
kottákat.
- Megtanulsz dobolni
is?
- Cassy, kértem
valamit. Szóval, elkértem a kottákat. Van egy nagyon jó barátom, aki profi
dobos. Megkérdeztem tőle, hogy fel tudná-e venni nekünk a dob részét, és akkor
azt le lehetne játszani. Szóval, amennyiben
szeretnétek fellépni, és nem gond, hogy egy számotokra ismeretlen, de nagyon is
megbízható ember lenne a dobosunk, akkor két lehetőségünk van. Az első az, hogy
felveszi, és lejátsszuk a koncert alatt. A második lehetőség pedig az, hogy
közösen kifizetjük neki a dobfelszerelés szállítását, ide, és vissza, meg az ő
eljutását. Ha hárman elosztjuk, akkor nem kerül sokba. Amennyiben viszont
az, hogy nem ismeritek, nem kell aggódni. Nagyon jó barátom, sose csapna be, de
egy nappal előbb is kijöhet, és akkor a koncert előtt megismerhetitek.
- Ez nekünk miért
lenne jó?
- Lenne egy
ideiglenes dobosunk, felléphetünk, és végre lenne értelme a próbáknak.
- Én személy szerint
azt támogatom, hogy hívjuk ide. Kifizetem a részem a szállításból nagyon
szívesen, és ez mégis jobban néz ki, mintha felvételről menne. Az olyan, mintha
akár mi is mehetnénk arról.
- Komolyan? Lys, te
is benne vagy?
- Mi nem tetszik
ebben, Cassy?
- Nem ismerem. Honnan
tudom, hogy nem fog minket becsapni?
- Cassy, ha bennem
bízol, akkor benne is. Én az életem is feltenném arra, hogy nem hazudik nekünk.
- Ha Lys benne van,
akkor én is. De ha becsap minket, én nem tudom, mit csinálok veled…
- Nem fog! Köszönöm,
Cassy!
Annyira megörültem a
válaszának, hogy egyből a nyakába ugrottam és átöleltem. Aztán amilyen hamar
csak tudtam, egyből elengedtem.
- Ez meg mi volt,
kislány? Belém zúgtál, vagy mi?
- Rossz szokása. Ha
valaminek nagyon örül, akkor megölel.
- Csaknem veled is
megtörtént?
- Hagyjátok már abba.
Bocsánat, csak nagyon örülök. Viszont… Ahj, Ros nyert.
- Miről van szó?
- Azt mondta tegnap,
hogyha beleegyeztek, akkor kötelező párral mennem a bálba. Már ki is
választotta, ki lesz az. Valami nálam kicsit idősebb fiú. Na mindegy, bele kell
törődnöm.
- Kislány, ha akarod,
jöhetsz velem. Sőt, ha a dobos srác jó lesz, akkor akár táncolok is veled
egyet. – kacsintott egyet, aztán amikor meglátta a pirosodó arcom, kinevetett.
- Remélem komolyan
gondoltad, mert be fogom váltani.
- Hogyne. Na de
menjünk próbálni. Hétfőn meg beszólok a dirinek, hogy vállaljuk, és fel fogunk
lépni. A srácnak meg üzenem, hogy legyen nagyon jó, különben tönkreteszem a dob
felszerelését.
- Köszönöm, Cassy!
Mindenki felállt, és
elindultunk a hangszerekhez.
- El is felejtettem. Vasárnap
már hozni fogom a gitáromat is, hogy rendesen tudjunk próbálni a fellépésre.
- Kíváncsi vagyok,
hogyan szól a gitár. Meg hogy hogyan néz ki.
- Lys, ez
felsőkategóriás. A hangja is és a kinézete is brutális.
- Majd meglátod. Tuti
tetszeni fog.
Így, hogy tudtuk, fel
fogunk lépni, sokkal többet adtunk bele a próbába. Egészen máshogy szólt, mint
máskor, és éreztem, hogy szükség van arra, hogy mindhárman benne legyünk.
Hasznosnak éreztem magam, végre, először. A próba nagyjából öt óráig tartott, és
egyszer sem tartottunk pihenőt. A végére teljesen kiszáradt a torkom.
- Huh, ez volt az
utolsó. Jól toltad, Lys. Te se panaszkodhatsz, kislány.
- Köszi, Cassy. Te se
voltál semmi. De mire fel a dicséret? Nem vall rád.
- Gondoltam,
megpróbállak ösztönözni titeket, hátha legközelebb jobban fog menni.
- Ohh, így már mindjárt más.
- Gyorsan pakoljunk
el, menni akarok haza. Démon már vár.
Sietve mindent
elraktunk, aztán elköszöntünk egymástól.
Mikor hazaértem, még
megetettem Sofie-t, aztán felhívtam skype-on Max-et.
- Kifizetjük, hogy
ide gyere a koncert idejére.
- Mi? Most komoly?
Wow. Oki, akkor elintézem, hogy aznap szabad legyek.
- Előtte lévő nap
kéne jönnöd. Akkor kipakolhatsz, és másnap csak bepakolsz, meg elmész a bálba.
- De hol alszok?
- Nálam. Elférsz, van
vendégszobánk.
- Ez de zsír. Oké,
akkor megyek előtte. Dokival megiratom az igazolást.
- Köszi!
Ma nem beszéltünk
egész nap, mert nekem gyakorolnom kellett, meg neki is. Komolyan veszi, hogy
felkértem dobosnak. Írtam Rosaly-nak, hogy mondja le a csávót, mert Castiellel
megyek. Annyit kaptam válasznak:
„Holnap megbeszéljük. Készülj fel a mesédre nagyon részletesen. Mindent tudni akarok. Találkozzunk 2-kor a parkban.”
„Holnap megbeszéljük. Készülj fel a mesédre nagyon részletesen. Mindent tudni akarok. Találkozzunk 2-kor a parkban.”
Remélem tetszett! Most próbáltam több napom egybe rakni, így legalább
valami tűrhetőbb mennyiségű szöveget kaptok. Nagyon remélem, minden jól fog
menni a próbákon. Nem fogok mindegyikről bejegyzést csinálni, mert nagyon sok,
nagyon unalmas rész lenne, így inkább majd csak a nagyobb eseményekről írok
majd.
Ha tetszett, jelezd kérlek egy kommenttel, ha valami problémád van,
szintúgy ott a komment szekció, de email-re is válaszolok.
Nagyon örülök az építő kritikáknak, és nem sértődök meg semmin, jöhet
hideg-meleg.
Mit gondoltok erről, hogy több napot írok így egybe? Remélem tetszeni
fog így is.
Sziasztok, legyen szép napotok :D
Nagyon jó volt ez a rész is, viszont tőlem most negatív véleményt kapsz.
VálaszTörlésNekem sok volt, a pénzes lány szerepe. A gitárt beszéltük Facebook-on, az még oksika volt. De a szállítás, meg hasonlók, nekem sok. Számomra úgy jött le ez a vásárolgatást, hogy "nekem van pénzem így bármit megkapok veled ellentétben." De persze, oké legyen az embernek pénze, de szerintem már sok. Mint a rengeteg szóismétlésem ezekben a mondataimban. Persze, ez csak az én véleményem. Másnak lehet tetszik ez a szerep is. Nekem nem nagyon.
Ettől függetlenül várom a koncertet.
Végre egy normális vélemény *-*
TörlésIgen, sejtettem hogy sok lesz xD Csak Castiel nagyon fenn akadt ezen :/ Aztán az autósnál csak azért lett megemlítve, mert ha az az egyetlen gond, akkor az ne legyen.
Xoxo,
Maya.
(Azt a részt akkor picit átírom. Megártott nekem ez a sok éjszakázás... ~Vicky)
Azért nem kell átírni, ha neked tetszik így, akkor hagyd ^^
TörlésMegérte várni:D
VálaszTörlésEzt nem kötekedésként mondom, de bankkártyát nem lehet nyitni, csak bankszámlát (amihez jár a bankkártya).
A hirtelen gitár, koncert minden egybe dolog kicsit sok volt, de zajlik az élet.
Alakul a történet.
Nem tudom, ha már napló, akkor napok szerint legyen elkülönítve; tudom, én is írtam naplót, és volt, hogy egy egész hetet írtam le egy nap alatt, de akkor is kategorizáltam napok szerint. Régimódi vagyok vagy sem, de ez az írói műfaj nálam ezzel jár:D
Ügyesen, csak így tovább.
xoxo,
Vanessza
Hali!
TörlésÖrülök, hogy megérte neked a várakozást, nagyon igyekeztem jónak megírni :D
A bankkártyás bakiért elnézést, kicsit benéztem :')
A gitárra pedig sajnos szükség volt, és így tudtam megoldani. Ez még szerintem egy egészen hihető verzió lett, sokkal rosszabbak is eszembe jutottak, mint például a tündérkeresztanya hozza xD
A javaslatod pedig köszönöm, valószínűleg marad a naplóformátum, viszont akkor sajnos lesznek rövid részek is. Na meg, ki fogom hagyni a teljesen unalmas napokat, nem akarlak titeket untatni.
Xoxo,
Vicky
Szia! :)
VálaszTörlésMost találtam rá a blogodra. Nem igazán szoktam olyan blogokat bekövetni amilyen a tied is. De elkezdtem olvasni a történetet, és megfogott. Végig is olvastam, nagyon tetszett. Egyből be is követtelek.
Gondolkodtam én is, hogy csinálok olyan blogot, ahol történeteket írok. Van egy kettő kis sztorim, de nemtudom, hogy mennyien olvasnák. Egy ideig maradok még a mostani blogomon.
Nekem a történeted mindenhogy tetszik, nem is találtam benne kivetni valót, csak annyit tudok mondani, hogy hajrá hajrá.
Várom a további posztokat, puszi
Hali!
TörlésKöszönöm szépen a kritikát, igyekszem az új részekkel mindig, és nagyon örülök, hogy tetszik. :D
Szerintem, ha vannak ötleteid, van ihleted, megoszthatod egy blogon a történeteidet. Ez azért is jó, mert ha fejlődni akarsz, akkor tudod, hogy vannak, akik várják a következő részt, és vannak, akiket érdekel amit csinálsz. Ez motivál, hogy hamarabb folytasd, hogy több kutatást végezz érte, hogy pontosabb adatokat írj, hogy helyesebben írj, hogy több energiád legyen benne. Szerintem mindenképp megéri, akár csak egy kósza hobbiként is.
A követést pedig nagyon köszönöm, sokat jelent nekem <3
Örülök, hogy tetszik, amit csinálok.
Xoxo,
Vicky
Nagyon jó a storyd! Várom a folytatást! Nagyon jó a stilusod bár, szeritnem kicsit túl sok pénzt kapott Maya. És siess a storiyval, mert már nagyon várom a koncertet!
VálaszTörlésMiko vagy hajlandó folytatni a történetet Mayo? ( ͡° ͜ʖ ͡°)
VálaszTörlésAmúgy érdekesek a gondolataid... rólunk.
Törlés