2017. aug. 3.

6.rész - Előkészületek

Sziasztok! Nagyon sajnálom, de az utóbbi napokban sajnos nem sikerült írnom a naplóm. Fáradt voltam, nagyon sokat tanultam az új dalszövegeket, és rengeteg minden történt. Úgy gondoltam, most több dolgot is összefoglalok nektek, hisz így legalább hosszú lesz a rész nektek, tartalom lesz bőven, és én is tudtam pihenni kicsit. Remélem élvezni fogjátok.

Kedd reggel arra ébredtem, hogy csörög az órám. A szokásos keltés. Nagyon utáltam, hogy erre a hangra kell kelnem minden egyes nap, de a csörgés előtt lehetetlen felkelni. Izgatott voltam kicsit, hiszen ma Castiellel megvesszük a gitárom!
Gyorsan összepakoltam a táskám, megetettem Sofie-t, és elindultam. Végig mentem az iskoláig. Mikor elmentem a parkban lévő pad előtt, eszembe jutott a tegnap este. Szegény Nataniel... Nagyon kibuktam, és mindent ő kapott meg. De ami utána történt.... Na jó, nem szabad itt leragadnom, tovább kell mennem. Nem szabad ma késni.
Mikor beértem az iskolába, Nataniel egy széles mosollyal üdvözölt a teremben. Visszaköszöntem neki, de láttam rajta, valami baj van.
- Maya... Szünetben tudunk kicsit beszélni?
- Persze! Akár most is, csak lerakom a táskám.
- Rendben, kint várlak.
Nataniel kiindult a teremből, én meg sietve odaléptem a padomhoz. Mikor leraktam a táskám, Rosaly kíváncsian bámult rám.
- Hát veletek mi történt? Van egy olyan érzésem, tegnap rossz ötlet volt kihagyni a beszélgetést. Ma órán mindent elmondasz. Oki?
- Persze, Ros. Minden részletet.
Gyorsan kiindultam, nehogy sokat várjon. A falnak dőlve nézett rám Nataniel.
- Gyors voltál. Figyelj... Ki tudnánk menni az udvarra? Nem nagyon szeretnék erről mások előtt beszélni.
- Persze, menjünk.
Nagyon megijedtem, vajon miről lehet szó, ha ennyire személyes. Hiába gondolkoztam, semmi értelmes nem jutott eszembe.
Mikor kimentünk, Nataniel elvitt egészen a kertész klub mini üvegházáig, ott pedig megállt szemben velem.
- Maya... A bálról lenne szó.
- Igen?
- Én... nagyon sajnálom, ami történt, de nem mehetek veled mégsem a bálba. Senkivel sem mehetek. Sajnos apám mást tervezett nekem aznapra. Amolyan családi program.
- Ohh... Hát, megértem. Semmi gond, ne aggódj.
- Akkor jó. Nem akartam, hogy esetleg megbántódj vagy valami. De biztos felkér majd más is.
- Persze, valakivel csak tudok menni. Azért köszi, hogy gondoltál rám. Ne aggódj, nem bántódtam meg emiatt.
- Nagyon örülök neki. Viszont mennem kell. Óra előtt még pár lapot el kell rendeznem.
- Rendben. Szia.
Elköszönt egy nagy mosoly kíséretében, majd futva távozott.
Nem azt mondom, hogy mindenképp vele akartam menni, de azért ez picit meglepett. Nagyon el akartam menni a bálba, viszont egyedül nem fogok. De így kivel mehetnék? Elindultam be a terembe, hogy minél hamarabb kezdhessek Ros-nak mesélni, de egészen addig, amíg beértem, senki sem jutott eszembe. Vajon kivel tudnék menni?
Mikor beléptem a terembe, Castiel egyből megszólított.
- Hé, kislány. Tegnap minden rendben volt?
- Igen, Cassy. Minden rendben. - Eleresztettem egy halvány mosolyt.
- Jah, látom. Mintha meghalt volna a nagymamád. Na mindegy, nem az én dolgom. Majd suli után az udvaron találkozunk.
- Rendben. Köszönöm, Castiel.
Cassy nevetve elsétált. Leültem Ros mellé, és ő egyből látta, hogy valami baj van.
- Mi történt? Nat megbántott?
- Nem, dehogy. Nem bántott meg. Csak tudod...
Elmeséltem neki mindent. Az összeeséstől kezdve, az ölelésig mindent elmondtam. Meg a mai dolgokat is.
- Szóval mégis Nat bántott meg. - Ros nagyon durcás szemekkel nézett rám. Mintha hazudtam volna neki.
- Nem, nem megbántott. Csak annyira örültem, hogy lesz kivel mennem, aztán mégse.
- Ne aggódj, összeszedünk neked valakit. Mindenképp lesz kivel menned.
- Te kivel mész?
- Lysanderrel. A barátom sajnos nem ér rá eljönni, mert dolga van a boltjában. Meg amúgy se nézik jó szemmel a külsősöket. Beengedik őket, de nem örülnek nekik. Meg aki nem itteni diák, annak fizetnie kell a belépőért.
- Értem. Hát, akkor fogalmam nincs, mi lesz velem. Lehet, hogy egyedül kell mennem.
- Azt már nem! Egyedül biztos, hogy nem mész. Amíg a barátnőm vagy, nem mehetsz egyedül a sulis bálba. Összeszedek neked valakit.
- Hát jó. Rád bízom magam.
- Viszont... Ha családi program miatt nem jön Nat, akkor Amber sem jön! Hisz Amber a húga.
- Tényleg? Nem is tudtam. Wow. Hát, te úgyis utálod, ez csak jó lehet.
- Igen. Szemét ki dög, az biztos. Végre máshol rontja majd a levegőt.
- Rosaly, megtenné kérem, hogy csendben marad? Az óra már rég elkezdődött!
Ros gyorsan elnézést kért, majd egy fél percre egyenesen bámult a tanár képébe, mintha figyelne. Aztán tovább beszélgettünk, kik a jelöltek. Végül arra jutottunk, hogy senki olyat nem ismerek, akivel el tudnék menni. Hát, így jártam. Kénytelen leszek egyedül menni...
Tulajdonképpen az egész napom arról szólt, hogy Ros különböző felsőbb évesekkel ismertetett meg, hátha valakivel el tudnék menni. De vagy már foglalt volt, vagy Ros szerint mégse illik hozzám. Igazából, egyikkel se lettem volna hajlandó elmenni. Inkább egyedül, mint egy ismeretlennel.
A nap végén kimentem az udvarra, hogy ott várjam Castielt. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem várat sokáig. Mondjuk, örülhetek, hogy egyáltalán elkísér.
- Mivan kislány, elvesztél?
- Cassy! Már azt hittem, elfelejtetted.
Szép lassan kiballagott az iskolából, majd mikor mellém ért, megpaskolta a fejem.
- Nyugi, kislány, nem felejtettelek el. Nehéz lenne, végre hasznossá akarod tenni magad. Na, mehetünk?
Bólintottam egyet, majd elindultunk. Odafele Castiel kikérdezett, hogy mégis milyen gitárt akarok. Mikor kiderítette, miben gondolkoztam, megállított.
- Kislány... Remélem tudod, hogy a Gibson milyen árkategória. Honnan szerzel te arra pénzt? Nem is biztos, hogy olyan, amilyet te akarsz, van a boltban. Ez nem kezdőknek való gitár. Nagyon nem.
- Igazából... anyuék nyitottak nekem egy bankkártyát első osztály elején. Azóta minden hónapban tettek rá valamennyit. Aztán tegnap elmondtam anyunak, hogy szeretnék venni magamnak egy gitárt, ők pedig apuval utaltak valamennyit, hogy biztosan elég legyen. Rengeteg mindent adtak el a régi felszerelésemből, úgyhogy most próbálnak kicsit kárpótolni. Meg, sok versenyt megnyertem, és a nyeremény többször pénzjutalom volt, amit anyuék egyből a kártyámra utaltak. Rendszerint annyi, amennyi elég egy negyed Gibson gitárra. Szóval, telni fog rá. A másik meg, hidd el, nagyon nem vagyok kezdő. Régen egészen jó voltam benne, csak már kicsit elfelejtettem.
- Szóval te ilyen gazdag csitri vagy, mi?
- Ha ki tudtunk menni Japánba több mint 3 hónapra, és nem nagyon kellett rá spórolnunk, akkor sejtheted. Apum a helyi vezetője a plázának, és mielőtt idejöttünk, egy másik, nagyobb plázában csinálta ugyanezt.
- Akkor vetetek veled magamnak is egy gitárt! Ha már úgyis telik rá.
- Lehet, hogy van pénzünk, de nem költünk fölöslegesen. Azért vannak határok. Na meg, nekem csak annyi van a kártyámon, amennyi most az én gitáromra kell. Meg a kiegészítőkre.
- Hát jó. Reménykedj kislány, hogy van ilyen a boltban. Ha nincs, akkor kénytelen leszel középkategóriás gitárt venni. Vagy legrosszabb esetben, egy normál embernek valót!
Kiérződött hangjából a gúny, de megértem. Elvégre, tényleg egy gazdag csitrinek tűnhetek a szemében. Nagyon drága egy olyan gitár. Viszont már hiányzik, hogy játszhassak rajta... Az előző gitárom is Gibson volt, az SG szériákból, és imádtam.
Nagyjából 1-2 perc séta után végre beértünk a hangszerkereskedésbe. Egyből a pulthoz mentünk. Minek keresgéljek, inkább az elején tudjam, ha nincs.
- Jó napot! Tudok valamiben segíteni?
- Igen. A 2016-os Gibson SG Special T nevű gitárt szeretném megtudni, hogy itt árulják-e. Ha esetleg lehet választani, akkor a Cherry változatát szeretném.
- Ohh, látom, eléggé határozott a választását illetően. Sajnos a Gibsonnak nagyon kevés fajtáját forgalmazzuk. De az SG, a Firebird és a Les Paul gitárok többnyire itt vannak. Magának nagy eséllyel szerencséje lesz.
Hátrakísért minket az eladó a gitárokhoz, majd elkezdett keresgélni.
- Tessék csak idejönni, Kisasszony. Ez lenne az.
Felemelt egy gyönyörű vörös gitárt. Igen, ez az. Még a színe is az, amit kértem.
- Kipróbálhatom?
- Persze. De nagyon vigyázzon rá, mert ha baja lesz, magának kell kifizetnie.
Átvettem tőle a gitárt. Már az érintése is tükrözte, hogy milyen tökéletes gitárról van szó. Megéri az árát.
- Szeretném, ha a raktárból kihozna nekem egy újat. Megveszem.
- Kisasszony, itt van alatta másik kettő, nem hinném, hogy ki kéne hoznom egy újat.
- Azt mondta, hozz egyet. Szóval te fogod magad, és hozol. - Castiel elég idegesen szólt rá az eladó csávóra.
- Figyeljen, amiket ide kirakott, azok nekem nem kellenek. Mikor megkérdeztem, kipróbálhatom-e, egyből belement, vagyis bárki játszhatott már ezen előttem. Kezdők is, bénák is. Vagyis ez egy teljesen elhangolt, helyenként akár sérült darab. Szeretnék a raktárból egyet. Nem hiszem, hogy ha egy ilyen árú dologért fizetek, ez ilyen nagy dolog lenne.
Az eladó szinte megsértődött, amikor ezt kimondtam, de bement a raktárba.
- Köszönöm, Cassy. Ha nem lennél itt, valószínűleg nem kapom meg, amit akarok.
- Miből gondolod?
- Sose hoznak a raktárból. Mindig megpróbálkozom drágább dolgoknál, de azt mondják majdnem mindig, hogy örüljek, egyáltalán van az az áru, nem vesznek elő semmit miattam a raktárból.
- Hát, akkor jó, hogy jöttem. Nekem mindig előhoznak. Egyébként mit akarsz még venni hozzá?
- Egy kemény tokot, húrokat, állványt, húrtisztítót és egy saját mikrofont otthonra.
- Maya... Belegondoltál, ez mennyibe fog kerülni neked?
- Igen, sajnos. Nagyon drága, de mindent meg akarok venni, amire szükségem lesz a gitározáshoz. Ha ennyire drága, sajnos ez van. Nincs mit tenni, meg kell vennem.
- Ahj, te lány... Segítek összeszedni. Minimum a középkategória?
- Minden jó ezekből, amit te jónak ítélsz meg. Köszönöm, hogy segítesz.
Castiel elkezdett keresgélni, én pedig vártam a gitárom. Nagyjából 5 percet kellett várnom, mire kiért a csávó egy tökéletesen becsomagolt gitárral.
- Köszönöm.
- Vigyázzon rá. Értékes darab. Lesz még valami, vagy csak a gitár?
- Még összeszedek pár dolgot, de köszönöm, ahhoz már nem kell segítség.
Ahogy ezt meghallotta, szó nélkül eltűnt. Nem tudom, miért ilyen hatalmas dolog bemenni a raktárba egy gitárért. Sérültért nem fogok kifizetni 270ezret. Igen, ennyibe kerül egy ilyen gitár, és ez nagyon jó ár érte.
Odamentem a gitárral Castielhez, akinek a kezében már ott volt a kosár, benne pedig az állvány, a húrtisztító és a húrok.
- Cassy, nagyon gyorsan haladsz! Én azt se tudom, mi hol van.
- Ez az előnye annak, ha mindig ide jársz vásárolni. Kislány, én is gitározok, elfelejtetted? Mindig itt veszem meg hozzá a cuccokat.
- Jogos. Már csak a tok és a mikrofon kell, igaz?
- Igen. Keressünk előbb tokot.
Castiel odakísért a tokokhoz. Rengeteg volt, még szerencse, hogy rendszerezve voltak. Megkerestem az SG szériához tartozó tokot. Mivel eredeti, márkás, ezért nagyon drága volt, viszont megérte. Ez minőségi, és biztos, hogy tökéletesen tartani fogja a gitáromat. Egyből bele is raktam, hogy ne csak úgy magába kelljen tartanom.
- Maya, ugye tudod, hogy már csak a gitár meg a tok egyben milyen sok?
- Igen, tudom. Sajnos ez van.
- Barom. Mehetünk a mikrofonokhoz? Egyáltalán tudod, milyet akarsz?
- Igen, megvan a pontos típus, de megnézem, mik vannak.
Odakísért a megfelelő polcokhoz. Mindegyik gyönyörű volt, és brutál minőség volt a legtöbb. De már nem akartam olyan sokat költeni. Még szerencse, hogy a gitárkombó megmaradt. Azt anyuék úgy döntöttek, megtartják nekem emlékbe, de most majd használatba veszem.
Végül a választás egy Behringer XM 8500 Ultravoice nevű mikrofonra esett. Gyönyörű, és egészen jó.
Odamentünk Castiellel a pénztárhoz, és fizettünk. A végösszeget kimondani is rossz, olyan sok. 
- Na, mehetünk?
- Cassy... Haza tudnál kísérni? Nem tudok egyedül ennyi cuccot cipelni. A kisebb dolgokat bele tudom rakni a tokba, de az iskolatáskámat is vinnem kell, meg a tok a hátamon, és a mikrofon dobozával, meg az állvánnyal már nem tudok mit kezdeni.
- Mit érek én ezzel?
- Utána meghívlak valamire. Mondjuk elmegyünk mekizni. Ma úgysincs kedvem főzni magamra.
- Áll az alku.
Castiel felemelte a mikrofonom és az állványt, majd elvette a táskám, és a hátára vette.
- Nehogy nekem eless most, még a végén el kell vinnem a kórházba. Akkor pedig mikor kapom meg a Big Mac-em, és a kólám?
- Ne aggódj! - nevettem el magam. - Nem lesz bajom, még ma megkapod az ebéded.
- Legyen is így.
Hazafele Cassy végigkérdezett a versenyeimről, meg tulajdonképpen az egész gitáros karrieremről. Miután mindent megtudott, ami érdekelte, végre válaszolt a kérdéseimre. Megtudtam, hogy elég régóta gitározik, nem véletlenül ilyen jó. Meg végig mesélte nekem a teljes banda-történetet. Ezt valószínűleg megosztom majd veletek egy külön bejegyzésben. Mire a végére ért, a házunkhoz értünk.
- Itt vagyunk, Cassy. Gyere, vigyük be a cuccokat.
Castiel nem siette el a dolgokat, szép lassan odasétált az ajtóhoz. Mikor bementünk, láttam rajta, azért tetszik ez neki.
Felvittem a lépcsőn, egészen a szobámig.
- Csodálom, hogy a szüleid engednek téged ilyen kicsi lyukban éni. Belehalnék, ha csak ekkora szobám lenne.
- Befejeznéd a cikizést, és leraknád kérlek a cuccaimat?
- Hova szeretnéd? - kinyújtotta a nyelvét. Mint valami kisgyerek, esküszöm...
- Az ágyamon jó lesz.
- Máris, Hercegnő.
- Cassy, mostmár tényleg elég lesz. Nem veszek neked kaját, ha így folytatod!
- Jólvan na. Megérdemelsz egy kis szivatást, ha már egész nap ugráltattál. Egyébként, azt mondtad, jól gitározol. Mutasd meg.
- Azt mondtam, hogy jól gitároztam. De már nem. Nagyon régen játszottam utoljára. Szinte semmire sem emlékszem. Majd lassacskán előjön, de nem előtted szeretném újra kipróbálni.
- Mivan, félsz, kislány?
Tudta, mit kell mondania, hogy rávegyen. Annyira egyértelműen csinálta, mégis sikerült.
- Ülj be a babzsákfotelbe, és figyelj. Megpróbálom. De nem garantálom, hogy ezután is fogsz hallani.
- Annyira csak nem rossz. Ha mégis, akkor elveszem a gitárt, és neked adom az enyém.
Erre vágtam egy grimaszt, ami miatt Cassy kinevetett. Leültem az ágyamra, majd kivettem a tokból a gitárt. Régen tartottam a kezemben, de még mindig emlékszem egy-két egyszerűbb dallamra. Annyira gyönyörű ez a gitár, ráadásul könnyű, és viszonylag kicsi a húrok közti távolság. Leraktam az ágyra, majd összeszedtem a gitárkombót, meg a kábelt, meg minden kis cuccot, ami az elektromos gitár szép hangjához kell. Castiel kivárta, amíg behangolom a gitárt, habár néha elnevette magát, amikor majdnem elrontottam. Aztán mikor minden kész volt, elkezdtem erőt gyűjteni. Felnéztem, és láttam, ahogy Castiel figyelt. Mélyen a szemébe néztem. Mintha kíváncsi lett volna arra, mit fogok játszani. Hiszen se kottám, se semmi. Nem várattam sokáig, felvettem a kezembe a gitárt, majd elkezdtem gyakorolgatni az akkordokat. Nagyjából mentek, de már azért nincs meg minden. Kiestem a gyakorlatból, nincs mit tenni, újratanulom az egészet.
- Na, ennyi telik tőled, kislány? Azt hittem, legalább egy dallamot kapok.
- Mindjárt kapsz. Csak nézem, mire vagyok képes.
Még próbálgattam pár akkordot, aztán elegem lett. Nem lehet, hogy csak ennyire vagyok képes. Elkezdtem játszani. Az egyik kedvenc dallamom volt, régebben imádtam, így könnyen megmaradt bennem. Szinte gond nélkül el tudtam játszani. Habár, közel nem volt olyan szép, mint régebben, de minden hangot eltaláltam. A végénél felnéztem. Castiel még mindig engem nézett, ami kezdett kicsit zavarbaejtő lenni.
- Na? Mit gondolsz?
- Hány éve nem játszottál?
- Nagyjából kettő-két és fél éve. Ha jól emlékszem.
- Talán használható leszel. Ha gyorsan mindent felelevenítesz, akkor megengedem, hogy gitározz a bandába. El kell ismernem, annyira nem volt rossz.
- Ezt tőled bóknak veszem. Na de akkor, mehetünk enni? Vagy már nem akarsz?
- Majd holnap próba előtt veszel nekem sült krumplit a büfében, és akkor lerendezted a mait.
- Biztos? Ennyi elég érte?
- Ja. Csak aztán tanulj meg nagyon gitározni. Jó lenne, ha nem csak nekem kéne. Szeretem a duetteket.
- Rendben. Mindenképp sietni fogok.
- Hajrá, kislány.
A mondata végén rámkacsintott. Ezt a mozdulatát nem tudtam mostanáig se kiverni a fejemből. Annyira... jól nézett ki. Illett hozzá.
Még kikísértem, aztán bevonultam a szobámba. Elkezdtem újratanulni az akkordokat, de nem sok mindent kellett csinálnom. Tulajdonképpen mindegyikre emlékeztem, csak egy kis felelevenítés kellett hozzá. Este pedig tovább gyakoroltam a dalokat, de már próbálgattam gitáraláfestéssel. Nem kell sok hozzá, hogy visszahozzam magam egy alap szintre, de a verseny szintig rengeteg munka van. 11 körül elmentem lefeküdni. Hamarabb kellett volna, de a házi, meg a gyakorlás, meg az éneklés elvette az időm. Meg elég későn értem haza, úgyhogy ez várható volt.
Éjjel alig aludtam, annyira vártam a másnapi próbát.


~Szerda~
Huh, nem is tudom, hol kezdjem.
Szerintem a reggelem kihagyom, teljesen szokásos reggel volt. Nagyon izgultam a próba miatt, de azért már annyira nem, mint hétfőn.
Bent a suliban az első ember, akihez mentem Ros volt.
- Szia! Mi volt veled tegnap, Ros? Mit csináltál? Nem értelek el egész este! Mesélj.
- Szia, Maya. Hát, igazából... Gyere, majd a fánál elmesélem. Nem akarom, hogy más is meghallja.
Ros berángatott a fa alá. Közel jött hozzám és szinte suttogva kezdett mesélni.
- Egész este keresgéltem, hogy melyik ismerősömmel tudnál elmenni a bálba. Külsős, de egészen jól néz ki, és jófej is. Már beleegyezett, és készül rá. Sportos, kockahasa van, fekete rövid haj, az egyetlen baj az arcával van. Meg azzal, hogy alacsony. De nem lesz gáz, majd kicsit átlátszó inget adunk rá, és akkor jó fog kinézni...
- Ros.
- ...és hogyha meg tudod vele beszélni, akkor akár össze is öltözhettek! Nagyon jó lesz. Tényleg. Egyébként mit akartál mondani?
- Nem fogok vele menni. Vagy olyannal megyek, akit ismerek, vagy nem megyek. Köszönöm, hogy gondoltál rám, de nem.
- De Maya! Ezt nem te döntöd el. Tudod mit? Ha holnapig találsz valakit, lemondom. De ha nem, akkor vele kell menned.
- De nem akarok! Viszont esélyem nincs ellened, mi? Jó, oki. Találok valakit.
- Áll az alku! Most akkor te beszélj. Mi volt tegnap? Mindent kaptál?
- Igen! Nagyon jó volt Cassy-vel vásárolni. Mindennek tudta, hol a helye, és segített az eladóval is. Sőt, még haza is kísért. Nagyon jófej volt.
- Ez nem egy tipikus Castiel leírás. De oki. Bent részletesen elmesélsz mindent, rendben?
Természetesen igent mondtam. Nagyon nem örültem ennek, hogy Ros beszervezett nekem valakit. Ha megyek, olyannal szeretnék, akit ismerek. De eddig ennek a srácnak a neve sincs meg. Igazából, csak azt tudom, hogyan néz ki, és semmi mást.
Bementünk a terembe. Már mindenki bent ült, és tanult, pakolt, vagy valami. Én a kottákat szedtem elő, és átnéztem mindet. Próbáltam fejben elképzelni, melyik húrokat hogyan kell fogni, és próbáltam fejben énekelni a dalokat. Ma még egyértelműen nem hoztam a gitárom. Minek hoztam volna? Tegnap vettem csak meg, majd akkor hozom próbára, hogyha visszatornázom magam valamennyire. Az pedig még jó messze van.
Igazából a nap suli része eseménytelenül telt, úgyhogy azt át is ugranám. Aztán jött a próba. Ma hamarabb kezdtük, mert elmaradt az utolsó óránk.
- Na, milyen a gitárod, Maya?
- Nagyon jó! Kezdenek visszajönni az emlékek.
- Annak örülök. Jó lesz a bandába még egy gitár, jót fog tenni  a hangzásnak.
- Megtanultál párat, kislány?
- Még szép. Gyakoroltam bőven.
- Akkor kezdjük.
Bele kezdtünk a Ha tudnád című számba, és nagyjából a feléig jutottunk, amikor valaki benyitott.
- Mi ez a nagy hangzavar?!
- Igazgatónő? - szinte egyszerre kérdeztük mindhárman.
- Már megint maguk? Úgy látom, egy új tagot is beszereztek.
- Igen, Diri néni. Szeretne minket meghallgatni?
- Ch.. Már csak az kéne. Nem az én stílusom a maguk zenéje. Viszont kerestem magát, Castiel.
- Igen? Már hiányoztam, igaz? Terveztem, hogy valamikor beugrok.
- Hagyja már abba a viccelődést! Komoly dolog lenne. - Az igazgatónő bejött, és leült az egyik fotelre. - A bálról lenne szó. Arra gondoltunk a tantestülettel, hogy esetleg maguk is felléphetnének egy fél órás blokkban. Amolyan meglepetésvendégként a végén. Persze csak ha akarnak.
Láttam Cassy-n, hogy tetszik neki az ötlet. Lys pedig... Az ő arcán sose látszik semmi.
- Ez nekünk miért lenne jó? Ráadásul, hiányzik egy tagunk.
- Oldják meg valahogy. Ha akarják, következő hétfőre kérem a választ. Ha nem jönnek, automatikusan elutasítják.
Ezzel kiviharzott a teremből.
- Hát, ez szívás. Van egy jó lehetőségünk, de dobos nélkül ezt buktuk.
- De ti dobos nélkül is jól szóltok!
- Mert még csak olyat hallottál, ami lassabb, és elég hozzá egy gitár. De minden számhoz jár egy dob is. Meg is vannak a kották, csak dobos nincs.
- Ez nem fog összejönni, kislány. Ez van.
- Ha...
- Hmm? Van valami ötleted, Maya?
- Ha Nataniel dobolna? Ha jól hallottam, ő régebben dobolt a bandában.
- Szó se lehet róla. A DÖK-ös maradjon csak a papírmunkánál. Nincs rá szükségünk.
- De vele fel tudnánk lépni!
- Azt mondtam, hogy nem! Fogd fel, oké? Nem vagyok hajlandó vele együtt játszani.
- Cassy...
- Castiel, talán át kéne gondolnod. Nataniel csak a bálig járna be a próbákra.
- Nem, Lys... Mégse fog összejönni. Nat nem jön a bálba. Fenébe, elfelejtettem! Ő kizárva. Van egy nagyon jó dobos haverom, de sajnos messze lakik.
- Ismeretleneket amúgy se veszünk be a bandába. Fogadd el kislány. Nem lépünk fel dobos nélkül. Márpedig nincs dobosunk. Ez van.
- Oki, értem. Akkor nem megyek a bálba. Hurrá. Pedig volt egy kis reményem.
- Miért nem mész a bálba?
- Mert. Nincs kivel. Egyedül meg nem buli.
- Sajnálom... Én már elígérkeztem Rosaly-nak.
- Igen, tudom.
- Ne nézz így rám, Lys. Nem megyek bálba. Te is tudod nagyon jól, hogy nem az én stílusom.
- Castiel...
- Nem kell, Lys. Hagyd. Nem erőltetem rá magam senkire. Cassy-t amúgy is nehéz elképzelni egy bálban, én pedig táncolni is akarok.
- Esélytelen. Én nem megyek, az biztos.
- Pedig Maya, hidd el, Castiel jó táncos. Láttam már párszor, és nagyon jól csinálja.
- Hát, már úgyis mindegy.
- Hagyjuk inkább, jó? Menjünk vissza a gyakorláshoz.
Órákig csak próbáltunk és próbáltunk. Így, dobos nélkül nincs sok értelme. Aztán eszembe jutott valami.
Egészen a próba végéig vártam. Amikor elkezdtek pakolni, volt egy perc, amíg Castiel messzebb ment tőlünk.
- Lys. Kérhetek egy szívességet?
- Mi lenne az, Maya?
- A dobos kottákat oda tudnád adni nekem? Lehet, hogy tudok valakit szerezni.
- Most nincs nálam. Ha elküldöm neked email-ben, az jó?
- Persze. De Cassy-nek ne mondd el, oké?
Beleegyezett, aztán már hallottuk is Castiel lépteit. Jött vissza. Miután mindent elpakoltunk, elbúcsúztunk egymástól, és hazamentünk.

Otthon első dolgom volt megnézni, megjöttek-e a kották, és láss csodát, igen! Egyből továbbítottam a képeket a következő üzenettel:

"Szia Max!
Kéne egy kis segítség. Tudom, sok a dolgod meg minden, de ha van egy kis szabadidőd, ezeket felvennéd nekem? Nincs dobosunk még, de fellépésre kellene. A legjobb az lenne, ha el tudnál jönni a fellépésre játszani, de az gondolom lehetetlen. Mindenesetre remélem, ez megoldható.
Természetesen nem ingyen, ahogy azt tőlem megszokhattad ;)
Ha legközelebb találkozunk, meghívlak valamire.
Előre is köszi.

Xoxo,
Maya."

Nagyon reméltem, hogy gyorsan tud válaszolni. Nagyon jó barátom volt nulladikban, de sajnos azóta csak ritkán tudtunk összefutni. Túl ritkán. Imádtam a stílusát, kicsit olyan rockeres. Elővettem a gitárom. Annyira gyönyörű, mind hangzásban, mind kinézetben. Szinte elvarázsolt. Addig gyakoroltam rajta, amíg már úgy éreztem, menne ez énekkel együtt, és életemben először egyszerre énekeltem és gitároztam. Ráadásul hibátlanul. A telefonom pittyegésére figyeltem csak fel a zenélésből.
Jött egy email. Azonnal megnyitottam, és belenéztem. Max írt. Jó gyorsan válaszolt, erre nem számítottam.

"Hali Maya!
Ahogy megláttam, hogy kaptam tőled valamit, sejtettem, hogy segítség kell. Majdnem mindig csak ilyenkor keresel.
Átnéztem párat, jó dallamok. Megcsinálom. Megtanulom, aztán felveszem neked mind. Csak annyi kell ahhoz, hogy ott legyek, hogy fizessétek a dobszerkóm szállítását, meg az én odajutásomat. Meg ugye a visszaút. Az igazolást meg simán megoldom én is. Sokkal jobban mutatna, ha ott ülnék, csak az tényleg nehezebb, meg drágább neked. De tied a döntés, nekem aztán mindegy. Viszont, több kell nekem egy meghívásnál ezért. El kell mesélned, milyen a banda, mert gyökereknek nem segítek. Mondjuk kétlem, hogy olyanokkal összeállnál. Várlak skype-on. Egész este beszélni fogunk. Ennyivel jössz nekem.

Max"

Yaaay! Ezek szerint megcsinálja. Egyből nyitottam a skype-ot, és láttam, hogy fenn van. Felhívtam.
- Szia Max!
- Hali Maya! Wow, mi lett a hajaddal? A rózsaszín jobban állt. A koncertre fesd vissza.
- Gonosz vagy. Szerintem nagyon is jó ez így.
- Vagy legyen a természetes hajszíned. Azt ritkán látni, de jól néz ki.
- Aha, persze. Nem kell, jó ez így. Mondjuk még ki tudja mi lesz.
- Na mesélj, mi történt veled? Mi van a bandával? Hány fős? Hogy csatlakoztál? Mindent tudni akarok.
- Huh, hát, velem együtt hárman vagyunk. Castiel basszusgitározik. Folyton beszólogat, de látni, hogy nem gondolja komolyan. Lysander énekel, és ő szerzi a zenéket, meg írja a dalszövegeket. Kicsit csendes, de egyébként nagyon jófej. Aztán vagyok én. Énekelek, egyelőre leginkább háttérénekesként, meg elektromos gitárral nyomulok majd a koncerten. Tegnap vettem meg Castiellel, elkísért a boltba.
- Megint van gitárod? Na, muti.
Odavittem a kamerához, hogy jól lássa.
- Gibson SG 2016 Special T Cherry. Élő nagyságban, a kezemben. Irigykedsz, mi?
- Nehogy azt hidd! Én és a gitárok. Ezen csak annyit látok, hogy rohadt jól néz ki, semmi több. Meg jó a színe.
- Majd megmutatom, hogy szól.
Nagyjából hajnali 1-ig beszélgettünk. Tudtam, pihennem kéne, de nem voltam rá képes. Sehogyan sem ment. Túl jó barátom Max, és egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle.
Végül, mikor sikerült, gyorsan elmentem lezuhanyozni, és lefeküdtem.

~Csütörtök~
Igazából ezt a napot szinte ki is hagynám. Semmi érdekes nem történt, csak egész nap gondolkoztam, hogy hogyan mondjam majd el Castielnek, amit csináltam. Elvégre, ő kijelentette, hogy idegenekkel nem akar játszani. Márpedig ez egy jó lehetőség lenne nekik. Nekünk.

~Péntek~
Elhatároztam magam. A mai próbán megemlítem Max-et, és megkérdezem, hogy elhívjam-e, vagy csak vegye fel a dallamokat. Muszáj. Remélem Castiel megértő lesz.
Az egész délelőttből annyira emlékszem, hogy minimum negyven különböző szituációra találtam ki a válaszomat, és az érvelésemet. Aztán jött a próba. Görcsben állt a gyomrom, pedig csak annyiról volt szó, hogy megkérdezek valamit.
Mikor beléptem a pincébe, már majdnem minden össze volt rakva.
- Késtél, kislány.
- Bocs, Cassy, ettem.
Lys kérdőn nézett rám. Látta az arcomon, hogy valami nincs rendben.
- Srácok, le tudunk ülni kicsit? Valamit szeretnék megbeszélni veletek.
- Mivan, ki akarsz lépni, vagy mi? Elég komolynak látszol.
Castiel a gúnyos mosoly ellenére lejött, és leült a fotelre. Lys is minden szó nélkül tette, amit kértem.
Végül én is leültem.
- Gondolkoztam.
- Már rosszul kezdődik…
- Cassy. Hallgass végig, kérlek.
- Jó-jó, figyelek.
- Szóval. Még tegnap előtt próba alatt gondolkoztam, és mint azt Lys is tudja, elkértem a dobhoz a kottákat.
- Megtanulsz dobolni is?
- Cassy, kértem valamit. Szóval, elkértem a kottákat. Van egy nagyon jó barátom, aki profi dobos. Megkérdeztem tőle, hogy fel tudná-e venni nekünk a dob részét, és akkor azt le lehetne játszani. Szóval, amennyiben szeretnétek fellépni, és nem gond, hogy egy számotokra ismeretlen, de nagyon is megbízható ember lenne a dobosunk, akkor két lehetőségünk van. Az első az, hogy felveszi, és lejátsszuk a koncert alatt. A második lehetőség pedig az, hogy közösen kifizetjük neki a dobfelszerelés szállítását, ide, és vissza, meg az ő eljutását. Ha hárman elosztjuk, akkor nem kerül sokba. Amennyiben viszont az, hogy nem ismeritek, nem kell aggódni. Nagyon jó barátom, sose csapna be, de egy nappal előbb is kijöhet, és akkor a koncert előtt megismerhetitek.
- Ez nekünk miért lenne jó?
- Lenne egy ideiglenes dobosunk, felléphetünk, és végre lenne értelme a próbáknak.
- Én személy szerint azt támogatom, hogy hívjuk ide. Kifizetem a részem a szállításból nagyon szívesen, és ez mégis jobban néz ki, mintha felvételről menne. Az olyan, mintha akár mi is mehetnénk arról.
- Komolyan? Lys, te is benne vagy?
- Mi nem tetszik ebben, Cassy?
- Nem ismerem. Honnan tudom, hogy nem fog minket becsapni?
- Cassy, ha bennem bízol, akkor benne is. Én az életem is feltenném arra, hogy nem hazudik nekünk.
- Ha Lys benne van, akkor én is. De ha becsap minket, én nem tudom, mit csinálok veled…
- Nem fog! Köszönöm, Cassy!
Annyira megörültem a válaszának, hogy egyből a nyakába ugrottam és átöleltem. Aztán amilyen hamar csak tudtam, egyből elengedtem.
- Ez meg mi volt, kislány? Belém zúgtál, vagy mi?
- Rossz szokása. Ha valaminek nagyon örül, akkor megölel.
- Csaknem veled is megtörtént?
- Hagyjátok már abba. Bocsánat, csak nagyon örülök. Viszont… Ahj, Ros nyert.
- Miről van szó?
- Azt mondta tegnap, hogyha beleegyeztek, akkor kötelező párral mennem a bálba. Már ki is választotta, ki lesz az. Valami nálam kicsit idősebb fiú. Na mindegy, bele kell törődnöm.
- Kislány, ha akarod, jöhetsz velem. Sőt, ha a dobos srác jó lesz, akkor akár táncolok is veled egyet. – kacsintott egyet, aztán amikor meglátta a pirosodó arcom, kinevetett.
- Remélem komolyan gondoltad, mert be fogom váltani.  
- Hogyne. Na de menjünk próbálni. Hétfőn meg beszólok a dirinek, hogy vállaljuk, és fel fogunk lépni. A srácnak meg üzenem, hogy legyen nagyon jó, különben tönkreteszem a dob felszerelését.
- Köszönöm, Cassy!
Mindenki felállt, és elindultunk a hangszerekhez.
- El is felejtettem. Vasárnap már hozni fogom a gitáromat is, hogy rendesen tudjunk próbálni a fellépésre.
- Kíváncsi vagyok, hogyan szól a gitár. Meg hogy hogyan néz ki.
- Lys, ez felsőkategóriás. A hangja is és a kinézete is brutális.
- Majd meglátod. Tuti tetszeni fog.
Így, hogy tudtuk, fel fogunk lépni, sokkal többet adtunk bele a próbába. Egészen máshogy szólt, mint máskor, és éreztem, hogy szükség van arra, hogy mindhárman benne legyünk. Hasznosnak éreztem magam, végre, először. A próba nagyjából öt óráig tartott, és egyszer sem tartottunk pihenőt. A végére teljesen kiszáradt a torkom.
- Huh, ez volt az utolsó. Jól toltad, Lys. Te se panaszkodhatsz, kislány.
- Köszi, Cassy. Te se voltál semmi. De mire fel a dicséret? Nem vall rád.
- Gondoltam, megpróbállak ösztönözni titeket, hátha legközelebb jobban fog menni.
- Ohh, így már mindjárt más.
- Gyorsan pakoljunk el, menni akarok haza. Démon már vár.
Sietve mindent elraktunk, aztán elköszöntünk egymástól.
Mikor hazaértem, még megetettem Sofie-t, aztán felhívtam skype-on Max-et.
- Kifizetjük, hogy ide gyere a koncert idejére.
- Mi? Most komoly? Wow. Oki, akkor elintézem, hogy aznap szabad legyek.
- Előtte lévő nap kéne jönnöd. Akkor kipakolhatsz, és másnap csak bepakolsz, meg elmész a bálba.
- De hol alszok?
- Nálam. Elférsz, van vendégszobánk.
- Ez de zsír. Oké, akkor megyek előtte. Dokival megiratom az igazolást.
- Köszi!
Ma nem beszéltünk egész nap, mert nekem gyakorolnom kellett, meg neki is. Komolyan veszi, hogy felkértem dobosnak. Írtam Rosaly-nak, hogy mondja le a csávót, mert Castiellel megyek. Annyit kaptam válasznak:
„Holnap megbeszéljük. Készülj fel a mesédre nagyon részletesen. Mindent tudni akarok. Találkozzunk 2-kor a parkban.”

Remélem tetszett! Most próbáltam több napom egybe rakni, így legalább valami tűrhetőbb mennyiségű szöveget kaptok. Nagyon remélem, minden jól fog menni a próbákon. Nem fogok mindegyikről bejegyzést csinálni, mert nagyon sok, nagyon unalmas rész lenne, így inkább majd csak a nagyobb eseményekről írok majd.
Ha tetszett, jelezd kérlek egy kommenttel, ha valami problémád van, szintúgy ott a komment szekció, de email-re is válaszolok.
Nagyon örülök az építő kritikáknak, és nem sértődök meg semmin, jöhet hideg-meleg.

Mit gondoltok erről, hogy több napot írok így egybe? Remélem tetszeni fog így is.


Sziasztok, legyen szép napotok :D 

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt ez a rész is, viszont tőlem most negatív véleményt kapsz.

    Nekem sok volt, a pénzes lány szerepe. A gitárt beszéltük Facebook-on, az még oksika volt. De a szállítás, meg hasonlók, nekem sok. Számomra úgy jött le ez a vásárolgatást, hogy "nekem van pénzem így bármit megkapok veled ellentétben." De persze, oké legyen az embernek pénze, de szerintem már sok. Mint a rengeteg szóismétlésem ezekben a mondataimban. Persze, ez csak az én véleményem. Másnak lehet tetszik ez a szerep is. Nekem nem nagyon.
    Ettől függetlenül várom a koncertet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre egy normális vélemény *-*
      Igen, sejtettem hogy sok lesz xD Csak Castiel nagyon fenn akadt ezen :/ Aztán az autósnál csak azért lett megemlítve, mert ha az az egyetlen gond, akkor az ne legyen.

      Xoxo,
      Maya.

      (Azt a részt akkor picit átírom. Megártott nekem ez a sok éjszakázás... ~Vicky)

      Törlés
    2. Azért nem kell átírni, ha neked tetszik így, akkor hagyd ^^

      Törlés
  2. Megérte várni:D
    Ezt nem kötekedésként mondom, de bankkártyát nem lehet nyitni, csak bankszámlát (amihez jár a bankkártya).
    A hirtelen gitár, koncert minden egybe dolog kicsit sok volt, de zajlik az élet.
    Alakul a történet.

    Nem tudom, ha már napló, akkor napok szerint legyen elkülönítve; tudom, én is írtam naplót, és volt, hogy egy egész hetet írtam le egy nap alatt, de akkor is kategorizáltam napok szerint. Régimódi vagyok vagy sem, de ez az írói műfaj nálam ezzel jár:D

    Ügyesen, csak így tovább.

    xoxo,
    Vanessza

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!
      Örülök, hogy megérte neked a várakozást, nagyon igyekeztem jónak megírni :D
      A bankkártyás bakiért elnézést, kicsit benéztem :')
      A gitárra pedig sajnos szükség volt, és így tudtam megoldani. Ez még szerintem egy egészen hihető verzió lett, sokkal rosszabbak is eszembe jutottak, mint például a tündérkeresztanya hozza xD
      A javaslatod pedig köszönöm, valószínűleg marad a naplóformátum, viszont akkor sajnos lesznek rövid részek is. Na meg, ki fogom hagyni a teljesen unalmas napokat, nem akarlak titeket untatni.

      Xoxo,
      Vicky

      Törlés
  3. Szia! :)
    Most találtam rá a blogodra. Nem igazán szoktam olyan blogokat bekövetni amilyen a tied is. De elkezdtem olvasni a történetet, és megfogott. Végig is olvastam, nagyon tetszett. Egyből be is követtelek.
    Gondolkodtam én is, hogy csinálok olyan blogot, ahol történeteket írok. Van egy kettő kis sztorim, de nemtudom, hogy mennyien olvasnák. Egy ideig maradok még a mostani blogomon.
    Nekem a történeted mindenhogy tetszik, nem is találtam benne kivetni valót, csak annyit tudok mondani, hogy hajrá hajrá.
    Várom a további posztokat, puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!
      Köszönöm szépen a kritikát, igyekszem az új részekkel mindig, és nagyon örülök, hogy tetszik. :D
      Szerintem, ha vannak ötleteid, van ihleted, megoszthatod egy blogon a történeteidet. Ez azért is jó, mert ha fejlődni akarsz, akkor tudod, hogy vannak, akik várják a következő részt, és vannak, akiket érdekel amit csinálsz. Ez motivál, hogy hamarabb folytasd, hogy több kutatást végezz érte, hogy pontosabb adatokat írj, hogy helyesebben írj, hogy több energiád legyen benne. Szerintem mindenképp megéri, akár csak egy kósza hobbiként is.
      A követést pedig nagyon köszönöm, sokat jelent nekem <3
      Örülök, hogy tetszik, amit csinálok.

      Xoxo,
      Vicky

      Törlés
  4. Nagyon jó a storyd! Várom a folytatást! Nagyon jó a stilusod bár, szeritnem kicsit túl sok pénzt kapott Maya. És siess a storiyval, mert már nagyon várom a koncertet!

    VálaszTörlés
  5. Miko vagy hajlandó folytatni a történetet Mayo? ( ͡° ͜ʖ ͡°)

    VálaszTörlés